Magyarországi bolgárok
A Magyarországon letelepedett bolgárok három nagy migrációs hullámban érkeztek hazánkba. Az első hullámnak az 1365–1426 közötti időszakot tekintik, amikor a bolgár uralkodók fiai más bolgárokkal együtt a török uralom elől menekülve Magyarországon találtak menedéket. A második hullám 1688 és 1744 közé tehető. A bulgáriai Csiprovec városból induló katolikus felkelés leverését követően a helyi lakosok ezrei menekültek északnyugatra és nyugatra. Az Erdélyben így letelepedett bolgárokat hívják ma „bánáti bolgárok”-nak. A harmadik bevándorlási hullám 1860-tól a 20. század közepéig tartott, jellegét tekintve pedig gazdasági migrációnak tekinthető. Az országba javarészt bolgár kertészek és növénytermesztők érkeztek, akik elsősorban gazdasági okok – a több száz éves török uralom során kialakult földnélküliség – miatt jelentek meg a történelmi Magyarország területein. 1865 és 1910 között összesen 62 településen regisztráltak bolgár kertészeket.
Habár alapvetően három nagy bevándorlási hullámot szokás elkülöníteni a magyarországi bolgárok letelepedésében, tény, hogy a migráció még napjainkban is tart. Az elmúlt évtizedekhez hasonlóan számos magyar-bolgár vegyesházasság köttetik a jelenben is, sok bolgár fiatal folytat tanulmányokat Magyarországon, illetve az önmegvalósítás reményében az anyaországból elvándorolt értelmiség is előszeretettel választja Magyarországot második hazájának. Ez a bolgár közösség őrzi és ápolja az elődöktől megörökölt kulturális kincseket, hogy a magyarországi bolgároknak ne csak nagy múltja, hanem biztos jövője is legyen.